A dohányiparról és termékeiről

Dohányipari helyzetkép: termesztés, gyártás

• Ma a világon mintegy 4 millió hektáron termelnek dohányt.
• A legtöbb dohányt termelő országok: Kina, India, Brazilia, Egyesült Államok, Törökország.
• A világon gyártott cigaretták száma több mint 3,7 billió db. évente.
• Hazánkban a dohánytermesztésre használt vetésterület nagysága 5299 hektár (ez a művelhető földterület 0,09 %-a).
• A cigarettaforgalom évi 20,1 milliárd db. cigarettára tehető (ezen értékben a fekete piaci, becsült részesedés nem szerepel).

Régen pipáztak, majd tubákoltak, bagóztak, a legújabb időkben pedig cigarettáznak az emberek. A legelterjedtebb az utóbbi, de a dohány élvezetének számos más formájával is találkozhatunk szerte a világban.
Se szeri, se száma azon ismertetőknek, melyek az egyes dohányzási formák kialakulásával, a szertartásos füstölés módozatainak leírásával foglalkoznak.

Nos röviden mindezekről:

PIPÁZÁS

A pipával indult el világhódító útjára a dohány. Az adatok arra utalnak, hogy mind Kínában, mind az Észak-Amerikai földrészen végzett ásatások során óriási mennyiségben kerültek elő „pipafejek”. Mindez arra utal, hogy a dohányzás, a pipázás már az ősidőkben is az emberek életrendjéhez tartozott. A feltárt, kiásott pipafejek egyébként különböző formátumú, agyagból, palából, kőből, fából készült alkotások voltak, melyekre emberi alakokat, madarakat, állatokat faragtak készítőik. Az egyes földrészek őslakói, benszülöttei ebből, sokan közülük pedig a pipafejhez illesztett nádcsöveken (a pipaszár őse...) keresztül szívták a dohányfüstöt.
(A nádcsöveket feltehetően azért használták, hogy a füst forrosága ne égesse a szájukat.).

Az európai országokban, így hazánkban is a XVII. században terjedt el a pipa, a pipázás. Terjesztésében a katonáknak, a zsoldosoknak nagyon fontos szerepük volt.

„Kezükben karddal, szájukban pipával” jártak, keltek mindenfelé. Pipázott a polgár, a földműves, pipáztak a parasztok, a diákok.

Nagy volt az igény a pipa iránt. Sok országban egyre-másra alakultak a pipakészítő műhelyek, pipagyártó üzemek. Nincs a világon még egy olyan eszköz, melyet ennyiféle változatban állítottak volna elő. - Az elmúl századokban az egyszerű pipák mellett már porcelánból, elefántcsontból, borostyánból, korallból, tajtékból, kagylóból, bronzból is készítettek „remekműveket” az „igényesebb” pipázók számára. Bizonyíték erre a különböző országokban működő, nem kis látogatottságú pipa-múzeumok sora.

A pipázás mint szertartás: a pipával való foglalatoskodás: pátyolgatása, tisztítása jó időtöltés volt hódolója számára. Volt időszak, amikor feledésbe ment, de talán az utóbbi időben -- amikor a cigarettásás „fokozottabb” veszélyessége köztudottá vált -- ismét gyakoribbá vált a pipázás, különösen a megrögzött dohányzók körében. Ők nyilván reménykednek az „egészségi kockázat” csökkenésében...

TUBÁKOLÁS

A dohány „füst nélküli” élvezetének egyik formája. Jelenti a dohánypornak az orron keresztüli felszívását vagy egy apró kiskanálkával a „pornak” az orrlyukakba történő bejuttatását.

A tubákolás régidők óta divatos. A dohányport használták már az aztékok, a mexikói őslakók is , s terjesztésében a tengerészeké a főszerep. „Megfigyelték, hogy a hajókon szállított dohánykötegek átrakásakor gyakran a porlott dohánytól jó nagyot kellett tüsszögniük s azok, akik náthával bajlódtak, a megkönnyebbülés érzetével jobban lettek.
A kellemes érzést elmesélték társaiknak s a jó hatásra való hivatkozással osztogatták egymás között. - A szokás követőinek tábora egyre bővült. Ma is vannak hódolói.

BAGÓZÁS

Az Ó- és Új-Világ közötti hajóutakon volt szokás a bagózás. Ez a füst-nélküli dohányzás egy különös formája. A tengerészek kis csomó dohánylevelet vettek a szájukba, majd átáztatták, megrágcsálták és a levét szivogatták. - Köpködéssel járt!
Gusztustalan dohányzási formának minősíthető.

SZIVAROZÁS

Eredete a maya indiánok életszokásaihoz kapcsolódik. Ők az összesodort dohánylevelet kukoricalevélbe csavarták s így szívták. Ez volt a mai szivar őse. Az idők folyamán készítése sok-sok változáson ment át. Egyre finomabb dohányleveleket használtak fel készítéséhez, külön gépeket terveztek s alkalmaztak gyártására, s egyre több országban gyárak is alakultak e dohányféleség előállítására.

Hazánkban Széchenyi István tett sokat a szivarozás terjesztése érdekében. „Tisztábbnak, higiénikusabbnak tartotta a mocsokkal, köpködéssel járó más dohányzási formáknál. Széchenyivel sokan egyetértve vallották, hogy a szivarozás kevésbé ártalmas a dohányélvezőknek, hisz csak pöfékel az érintett és nem szívja mellre a dohány füstjét.

CIGARETTA — CIGARETTÁZÁS

A dohánynak kézi úton vagy gyárilag vékony papirba történő csomagolásával készül a cigaretta. Diadalútja az 1700-as években kezdődött. Új korszakot nyitott a dohányzók milliói körében. Mindennapjainkban a szemünk előtt látjuk térhódítását.

A cigarettagyártás 1865-től kezdődött el hazánkban, s azóta több gyár is -- a 90-es évek eleje óta külföldi érdekképviseleti vezetőkkel -- „ontja” a mérget, rákkeltőket, ingeranyagokat, és egyéb egészségkárosító összetevőket tartalmazó „bűzrudacskákat”.
Gyáraink évente mintegy 20 milliárd cigarettát készítenek. Gyártják „halálos fegyvereiket”, miközben emberáldozatok árán tesznek szert profitra!

(A dohánytermékek és a dohányzás egyéb formáinak ismertetését mellőzzük. Ezeknek csupán történeti jelentőségük van, hisz hazánkban a dohányzás az esetek 98%-ában cigarettázást jelent.)