A dohányzás eredete

Történeti adatok a dohányzásról

A dohányzás történetéről, eredetéről számos hazai és külföldi közleményben, kiadványban bőven találhatunk adatokat. Az összeállításokból érdemes idézni néhány megállapítást:

"A dohányzás őshazájának a kedvező éghajlatú, jó klimaadottságú, sok dohányt termő Közép-Amerika tekinthető. Az őslakó indiánok, a mayák, aztékok templomainak dombormű-maradványain láthatók a pipázás szertartásának egyes mozzanatai. Más kulturtörténeti adatokból tudjuk, hogy a kinai ásatásoknál, a történelem előtti időszakból származó pipafejek kerültek napvilágra. Így már Kinában is rég ismert volt a dohányzás, pipázás. A dohányhoz feltehetően a világjáró, tengereket járó hajósaik révén, az amerikai földrészen jutottak, melyet az ázsiai partokra is magukkal vittek.

Kolumbusz Kristóf Újvilágot felfedező útja során (1492. augusztus 3) találkozott először a dohánylevéllel (ajándékba kapta a benszülöttektől) s látott először dohányzó indiánokat. Az "őslakók" az összesodort "száraz dohányleveleket" izzó parázson gyujtották meg s hogy a levelek égését biztosítsák: szájukhoz emelték, megszívták s füstjét orrukon, szájukon kieregették.

A dohány az ismételt hajóutak kapcsán a XVI. század közepén eljutott Európába (Spanyolország, Portugáliá, Franciaország) is... Jean Nicot francia orvost nagyon érdekelte az új növény. Megszerezte, magját elültette, termesztette. Gyógyhatásáról is hallott már ekkor, s a dohánylevelet sebek kezelésére, a dohánypor belégzését pedig fejfájás megszüntetésére alkalmazta. 1560-ban a "varázs-por"-ból küldött is az állandó fejfájásban szenvedő Medici Katalinnak. A kezelés nagyon jól bevált s a királynő meggyógyult. A "sikeres gyógyulási eseteknek" híre ment, s az emberek egyre többen és többen érdeklődtek a "csodatevő növény és por" iránt.
Jean Nicot ekkor még nem is sejtette, hogy az általa terjesztett és termesztett növény és annak pora mily egészségkárosítónak bizonyul a későbbi századokban.

Az új növény róla kapta a nevét: "Nicotiana tabacum" néven tartották számon, de a dohányméreg felfedezésekor is Jean Nicot-t tisztelték meg a tudósok a "nicotin" elnevezéssel.

A dohányzás különböző formái mindinkább terjedtek. Kezdetben sok helyen tiltották, voltak azonban pártfogói is. A pártfogók között uralkodók, tudósok és - sajnos - híres orvosok is találhatók!

A tilalomfák, az egyházi átok, a testi fenyítés, a testcsonkító büntetések a dohányzók számát nem csökkentették. A nyugaton megismert dohány eljutott keletre, délre és északra is, meghódította az egész világot. A különböző földrészek, világrészek lakói élvezettel hódoltak a dohány nyujtotta új szokásoknak. A dohányzás térhódítását nem lehetett megakadályozni. Világszerte egyre inkább nőtt a dohánytermesztésre használt földterület nagysága, sokasodtak a különböző alakú, méretű és minőségű dohánytermékek és növekedett a "füstölók" száma is.

Királyi vélemény

I. Jakab angol király, trónralépését követően 1603-ban adta ki a világ első dohányzás elleni tanulmányát. Idézet az alattvalókhoz intézet intelmekből:

"Kedves Polgártársak! Hagyjátok abba végre ezt az őrültséget, amelyet szégyenből fakadt tévedésből fogadtatok el és korlátoltságból használtatok: őrültség ez, amely az istenség haragját lángra gyújtotta, a testi egészséget legyengíti, a vagyont kikezdi, a nemzet méltóságát elhomályosítja... szaga undorító, káros az agyvelőre és a fekete füst kigőzölgése leginkább a pokol fortyogásához hasonlít."

Megjegyzések:
- Ne felejtsük, hogy az idézett megállapítások több mint 400 évvel ezelőtt kerültek nyilvánosságra
- Talán az nem is meglepő, hogy az uralkodó intelmei a kívánt és várt eredményt nem érték el...

Kérdések:
- Remélhetünk-e sikert a mai dohányzás elleni akcióktól, a Dohányzásellenes Keretegyezmény végrehajtásától?
- Belátják-e az emberek, hogy dohányzásukkal rossz úton járnak?

A dohányzás térhódításának hazai múltjából

Magyarországra a XVI. században érkezett a dohány és a dohányzás divatja. A közvetítők a végvárak spanyol zsoldoskatonái , a törökök, a német és görög kereskedők voltak.
A feljegyzésekből úgy tünik, hogy a dohány terjesztésében Bornemissza Pál erdélyi püspöknek (1568) és Báthori Kristóf erdélyi fejedelemnek (1576) is volt szerepe.

Különös hírek övezik Apaffi Mihály erdélyi fejedelemmel történt eseményeket:
„Ő, az adó pontos beszolgáltatásáért, Ali budai pasától dohányt kapott ajándékba. Szenvedélyes dohányos lett olyannyira, hogy amikor a Pasa érsekújvári táborában vendégségben járt: súlyos nikotinmérgezést kapott. Csak a „Vezír” kirurgusának közreműködése mentette meg az életét. „Kitisztitá a gyomrában lévő fekete sárt, mely után meg is könnyebbedék. Ekkor a fejedelem nagyot mondott róla, hogy a tubákfüst-szívást ezután eltávoztatná, mellyel azelőtt élt vala”.

Apaffi Mihály miután dohányzása az érsekujvári török táborban kudarccal végződött, meggyűlölte a dohányzást és „tilalmi” rendeletet adott ki 1662-ban.
Ezt követte a Gyulafehérvári Országgyűlés (1670) rendelkezése, mely szgorú előírásokat tartalmazott a dohánykereskedelmet illetően.
„A tobak megtilalmazásáról s aki behozná, annak büntetéséről” c. törvény 13. szakasza arról intézkedik, hogy „ senkinek e hazában effélét behozni szabad nem lészen, sőt akinek mostan tobákja van, az országgyűlés elbomlása után csak 15 napig árulhassa és ne tovább. Aki pedig behozza, attól minden harmincadokon, vámokon, városokon, falukon, a helybeli tisztek minden egyéb vele található javával együtt vegyék el. A tobákkal élő birtokos és nemes 50, egytelkű nemes 12, a jobbágy 6 forinttal büntettessék, melyet a tisztek artikuláris büntetés alatt tartoznak felvenni, a tett nyilvánosságával, ide értvén a papokat, a deákokat és másodrendűeket minden különbség nélkül.”

1697-ig majdnem valamennyi országgyűlés foglalkozott a kérdéssel és megerősítette az előzőek rendelkezéseit, ill. súlyosbították azokat. A dohány elkobzása, a súlyos pénzbüntetések azonban hazánkban sem jártak eredménnyel, nem hoztak sikert.
A dohányzás terjedését nem lehetett megakadályozni!

Hazánkban országos törvények nem tiltották a dohányzást, bár egyes vármegyék, városok hoztak rendeleteket, amelyek azonban igen változatosak voltak.
Az idő múltával csak az utcán és a gyúlékony épületek közelében tiltották a dohányzást.
III. Károly alatt (1685-1740) már csak elvétve jelent meg egy-egy tiltó rendelkezés.
II. József (1780-1790) pedig egyenesen pártolta a dohány termesztését... Sok-sok mázsa dohányt értékesítettek a termelők, s terjedt a dohányzás, a pipázás, a szivarozás, tubákolás s 1882-ben a cigaretta is megjelent már a dohánypiacon..”

Érdekességek, megjegyzések, megállapítások a „hazai múltból”

• „A Kecskeméti utca 12-ben a KÉT TÖRÖKHÖZ címzett kávéház már az 1800-as évek körül is létezett. 1859-től tulajdonosa, Kiche (vagy Küche) Mihály, díszes termet nyitott az emeleten szép erkéllyel, társasköri összejövetelek vagy szalon céljaira, kihangsúlyozva, hogy „látogatói nemcsak a rendes kávéházi élvezetekben és mulatságokban részesülhetnek ott, de egyszersmind azoknak szintoly rendes kellemetleségeitől, mint: a fullasztó pipafüst, éppen nem illatos gőz stb. mentve vannak.”
  
• Egy hetilap írásából (1876):
  „Szájuk sarkából fityegő szivarka rudjaikkal grasszálnak az utcákon és végére érvén az alantas élvezetnek csak úgy elhajintják a füstölgő maradékot, amelytől tüzet fog az utca szemete.
  Ha a hatóság nem tudja megrendszabályozni e népség füstölését, állítsa vissza azt a helytartótanácsi rendeletet, mely szerint: UTCÁN TILOS A DOHÁNYZÁS”
  
• Egy ifjúsági lap érvelései (1932):
  „Az orvosok megállapították, hogy sok esetben milyen káros a gyermekek fejlődő szervezetére, ha dohányfüstben élnek otthon. Tehát már a környezetünk érdekében sem szabadna füstöt eregetni.
  
  A dohányzás elleni küzdelem jelmondatainak a következőket ajánlja az írás:
  - Védd meg jogodat a tiszta levegőhöz! Tiltakozzál, ha meg nem engedett dohányzást látsz, különösen a vonaton!
  - Védjük meg ifjúságunkat a dohányjárványtól! Segítsünk dohánymentesen megőrizni az ifjúságot!
  - A dohány előkészíti az utat a tüdőbetegségekhez!
  - A dohány rombolja a testet, megtámadja az inteligenciát, butítja a nemzetet!
  - A cigaretta valójában az energiátlanság gyakorlását szolgáló tornaeszköz!
  Ne félj attól, hogy a tömeg nem tekint férfinak, mert nem dohányzol. Szomorú lenne, ha ettől függene a férfiasság!
  Járj elől jó példával a magyar ifjúság sorai között!”.